Rengeteg sofőr autózik köztünk, aki még sohasem haladt a fenti táblával jelzett útszakaszokon, ám nem csak nekik szól ez az írás
A múlt hónap egyik hetében 6 alkalommal autóztam végig oda-vissza az M5-öst, ezen felül nagyjából 500 kilométert tettem meg az M1-es és M3-as autópályákon. Ezeknek az utaknak a jelentős részében magam vezettem, felváltva tempomat nélküli, tempomatos és távolságtartós, illetve sávtartós tempomattal szerelt autókat. Amikor nem én vezettem, akkor a gyakorlott autópályázók mellett egy olyan, friss jogsis sofőrhöz is szerencsém volt, aki életében először vezetett autópályán, mikor együtt utaztunk, illetve nagyjából 350 kilométert konvojban tettünk meg. Azon a héten döntöttem el, hogy ezt a cikket meg kell írni, hiszen a tapasztalat egyértelműen azt mutatja, hogy szükség van rá.
Főleg, hogy ezzel nem csak azoknak lehet némi támpontot adni, akik a jogosítványuk megszerzése előtt, vagy akár azt követően évekig egyáltalán nem találkoztak az autópályával a volán mögött, hanem azoknak is, akik már régóta járják a kétszer két sávot. Részben azért, mert a hazai autópályákon az elmélet és a gyakorlat esetenként nagyon messze áll egymástól, részben pedig azért, mert sokan már annyit autópályáztak “rosszul”, hogy ez vált természetessé számukra.